A Fidesz legfontosabb célközönsége folyamatosan a mérsékelt és a radikális jobboldal üzeneteit, szavahihetőségét, hitelességét, vonzóságát mérlegeli − és lehet, hogy az elmúlt évben átszakadt a gát.
Még mindig Tapolcából kiindulva, de már nem Tapolcára koncentrálva: ez az időközi választás újabb jele annak, hogy a Fidesz elveszítette a felhajtóerejét. És lehet, hogy a párt ebben a formájában, ebben a felállásában már vissza se tudja szerezni. Más utakat keresve, magát megrázva és újra összerakva talán még igen. Persze jöhet még egy hosszú arany alkony is, egy ideig kitartó dominanciával; de előfordulhat, hogy a Fidesz középtávon úgy köszön le a politika színpadáról, ahogy egyszer berobbant: generációs pártként.
A Fidesz elvesztette a felhajtóerejét, mert amíg az elmúlt negyed évszázad első felében sokak számára logikusan megmagyarázható ideológiai, eszmei és szervezeti utat járt be, az utóbbi évtized a Fidesz arcélének, karakterének szisztematikus felszámolásáról, feladásáról, elszíntelenítéséről szólt − mindent feláldozva a mindenkori aktuális szavazatmaximalizálás oltárán.
A Fidesz elvesztette a felhajtóerejét, mert az eredeti liberális, majd konzervatív és/vagy szabadelvű, később egyre inkább szimplán (magyar)jobboldali értelmiségi hátországát fokozatosan elhanyagolta, zárójelbe tette, marginalizálta, majd végül levegőnek nézte. A csúcsra járatott, khm, pragmatikusság viszont előbb vagy utóbb megbosszulja magát, mert a szellemiség kiüresítése után nem marad semmi, csak a materiális zsákmány védelme, azt meg csinálja az, akinek erre van gusztusa. Végül már a tíz-húsz évvel ezelőtti Fidesz szinte egyetlen megmaradt üzenetét, a „polgári Magyarország” ideáját is naivak által elhitt politikai terméknek minősítették. De lehet, hogy a Fidesz alábecsülte a táborát összekötő régi eszmék erejét és tartását, és az ún. jobboldali értelmiség és a szavazótábor helyett maga a Fidesz tévesztette el valahol az utat − az elkötelezett jobboldaliak egyre hevesebb fejvakargatása közepette. Maradnak Orbán Viktor körül a büszkén ideológia- és értéksemleges, ellenben egyre gyorsabban és furcsábban gyarapodó újfideszesek, akik egyre inkább irritálják a plebejus talpasok tömegeit.
A Fidesz elvesztette a felhajtóerejét, mert már 2010-re, de legkésőbb 2014-re véget ért Orbán Viktor negyed évszázados harca a „kommunisták”, a posztkommunista establishment ellen − teljes győzelemmel. A Nagy Ellenség maradványai egymást gyakják körbe-körbe, miközben a Fidesz ural mindent a magyar államiság minden szintjén és hatalmi ágazatában, nem beszélve a politikum gazdasági hátországáról és kapcsolatairól. Ha az ellenség tartósan legyőzetett, fontos felhajtóerő veszik oda. Ezt csak mesterségesen kitalált, egyre bornírtabb és egyre gyorsabban lecserélt újabb és újabb ellenségképekkel lehet úgy-ahogy pótolni − csakhogy a választók egyre inkább ráunnak erre a virtuális csatározásra. A Fidesz addig harcolt mindenkivel, aki szembejött vele, amíg elfelejtett békében létezni a saját országában − és lassan saját magával.
A Fidesz elvesztette a felhajtóerejét, mert amíg nagyjából másfél évtizedig a mindenkori fiatal − politizáló − nemzedékek természetes pártja volt, akikből személyzeti utánpótlást, szellemi frissülést nyert; addig az elmúlt évtizedben fokozatosan elhanyagolta a fiatalokat − mintha természetesnek vették volna, hogy már örökké a fiatalok pártja maradnak. Nos, nem. 2006-tól kezdve nagyobb részben a Jobbik és kisebb részben az LMP kezdte el felszívni az aktívan politizáló ifjúságot. Mára az LMP meglehetősen kiesett ebből a versenyből, a Jobbik viszont a legutóbbi ismert felmérések szerint az aktív szavazó fiatalok körében a Fideszt megelőzve az első számú párttá vált. És megjelentek a Fidesszel, a fideszességgel mélyen kritikus, sőt, ellenséges radikális baloldali és/vagy liberális fiatal mozgalmacskák. Ezek ugyan egyelőre − sőt, igen régóta − nem képesek széles mozgalommá fejlődni, de látva egyes perem-európai, akut válsággal sújtott országok politikájának átalakulását, nem zárható ki, hogy egyszer eljön egy ilyen újbaloldali áttörés. Nem látszik, hogy a Fidesz a jelenlegi állapotában és imázsával most és a közeljövőben hogyan tudná visszanyerni a fiatalok legszélesebb rétegeinek támogatását, hogy ezzel újra a fiatalság felhajtóerejéből építkezzen.
A Fidesz elvesztette a felhajtóerejét, mert üzeneteivel egyre inkább a vidéki alsó és leszakadó középosztályra, annak is az idősebb tagjaira koncentrált, akik viszont az elmúlt évtizedben, nos, egy évtizeddel idősebbek lettek. És ez a tábor, ez a kemény mag együtt öregszik a Fidesszel. Helyzetük nem sokat javult, az évek pedig telnek, és a NER hatodik évébe érve már nem használ az elmúltnyolcévre mutogatás. A Fidesz legfontosabb célközönsége pedig immár folyamatosan a mérsékelt és a radikális jobboldal üzeneteit, szavahihetőségét, hitelességét, vonzóságát mérlegeli − és lehet, hogy az elmúlt évben átszakadt az a gát, ami a Jobbiktól még vékonyan elválasztotta őket. Ebben persze az is közrejátszott, hogy a Fidesz sok területen szinte ugyanazt mondta, mint a Jobbik, csak visszafogottabban − egyesek szerint csak egyszerűen haloványabban, hiteltelenebbül. És akkor már inkább az igazira szavaznak.
A Fidesz elvesztette a felhajtóerejét, mert Orbán Viktor fáradni kezdett. Huszonöt év a politika élvonalában, győzelmek és vereségek hullámvasútjában egyrészt elképesztő teljesítmény, másrészt pedig a legkeményebb, legkitartóbb személyiségeket is elkoptató pályafutás. Orbán láthatóan egyre inkább a sajátos unortodox és illiberális világnézetének csiszolásával, no meg a focival szeret foglalatoskodni, miközben a gyakorlati, mindennapos kormányzásból egyre nagyobb szeleteket enged át Lázár Jánosnak. Lázárnak elismerendően elképesztő a munkabírása, ráadásul van tehetsége a politikacsináláshoz, van felkészültsége egyre nagyobb apparátusok irányításához, van ereje a felelősség felvállalásához, és még élvezi is azt, amit csinál. Csak amíg Orbán Viktor több mint két évtized munkájával felépítette a még mindig tömegek által kedvelt, sőt, rajongott személyiségét − sőt, nagyon sokan csak és kizárólag miatta szavaznak még a Fideszre −; addig Lázár Jánosról megannyi ügye és stílusa miatt a széles körű kedveltség, népszerűség nem mondható el, sőt, fideszes talpasok és szavazók sokasága idegenkedik az ő személyiségétől. Bármi is lesz az Orbán-Lázár kapcsolat kifutása, Orbán Viktor, illetve Lázár János pályafutásának újabb fejezete, azt már előre leszögezhetjük: egy lázári Fidesz már nem az a párt lesz, amit ugyan igencsak sok kanyarral, de az elmúlt jó két évtizedben Fidesznek hívtak.
De most már nagyon előreszaladtam a kiszámíthatatlan jövő latolgatásába. A kormány a helyén van, ugyan már nem kétharmados, de még igen vastag parlamenti többséggel; a Fidesz és hálózata biztosan uralja a közigazgatás, s az állam minden szintjét, ágazatát − még ha az Orbán-Simicska konfliktus egyes területeken valóban súlyos zavarokat okoz. De odabent valami eltörni látszik: a fent felsoroltak mind egy-egy összetevőjét alkotják a Fidesz ma látható elbizonytalanodásának, népszerűségvesztésének, útvesztésének, a jobboldalt felhajtó erők elvesztésének.
Innen szép kihívás újjászületni, radikális restartot venni − ha még képes rá a Fidesz.
Kampányhajrá Dombóváron, illetve Tolna vármegye 2. számú egyéni választókerületében, az esélyes jelölt a fideszes Csibi Krisztina. Bár előrehozott választást követel, ezen a voksoláson a Tisza Párt nem indul. A Mi Hazánk Dúró Dórát, a Demokratikus Koalíció Takács Lászlót indítja. Riport.
Folytatódik a hadjárat az új kancellár ellen.
Az egyedüli sikert garantáló stratégia a három pólus együttes kezelése, amely Washington, Moszkva és Peking.
Nyilvánosan is védelmébe vette Elon Muskot az olasz miniszterelnök.
Moszkva élesen reagált Donald Trump Grönlandra és Kanadára vonatkozó igényeire.
„Az azért kemény, hogy Magyar Péter lényegében rogáni kamunak titulálja azt a BRFK-közleményt” – fogalmazott az emberjogi aktivista.
Pénteken Belgium felé veszi az irányt a magyar válogatott védő.
